Az Európai Parlament április végén elfogadta az első olyan uniós szintű szabályozást, amely egységes keretbe foglalná a kutyák és macskák tartására, tenyésztésére, kereskedelmére és nyomon követhetőségére vonatkozó előírásokat. A legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy a jövőben minden uniós országban tartott kutyát és macskát kötelezően mikrochippel kellene ellátni és regisztrálni interoperábilis adatbázisokban.
A döntés ugyan még az Európai Unió Tanácsa végleges jóváhagyására vár, de mivel az EP és a Tanács tárgyalói már 2025 végén politikai megállapodásra jutottak az ügyben, az elfogadás gyakorlatilag formalitásnak tekinthető.
A szabályozás egyik legfontosabb eleme, hogy nemcsak a tenyésztőkre, kereskedőkre vagy menhelyekre vonatkozna, hanem a magántartókra is. Ez különösen jelentős változás a macskák esetében, hiszen számos tagállamban – így Magyarországon is – jelenleg nem általános kötelezettség a macskák chipelése. A rendelet értelmében minden macskát és kutyát egyedi azonosítóval kellene ellátni, és az állatokat nemzeti adatbázisban kellene nyilvántartani. Ezeket az adatbázisokat uniós szinten összekapcsolnák.
A bevezetés ugyanakkor fokozatos lenne. A tenyésztőknek, eladóknak és állatmenhelyeknek négy évük lenne az átállásra. A magántartóknál hosszabb türelmi időt terveznek: kutyák esetében tíz, macskáknál pedig tizenöt év állna rendelkezésre ahhoz, hogy minden állat bekerüljön a rendszerbe.
A jogszabály mögött elsősorban állatvédelmi és fogyasztóvédelmi célok állnak. Az uniós intézmények szerint a mikrochipes nyilvántartás megnehezítheti az illegális állatkereskedelmet, a szaporítótelepek működését és az állatok eltűnését vagy elhagyását. A chip segítségével könnyebb lehet visszajuttatni az elveszett állatokat a gazdáikhoz, és egyszerűbbé válhat a felelőtlen tenyésztők azonosítása is.
A szabályozás emellett több olyan tenyésztési gyakorlatot is betiltana, amely súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet az állatoknál. Tilos lenne például közeli rokon állatok pároztatása – így a szülő-utód vagy testvér-testvér tenyésztés –, valamint azoknak a szélsőséges külső jegyeknek a tudatos erősítése, amelyek bizonyíthatóan károsítják az állatok egészségét.
Különösen fontos ez a macskatartás szempontjából, mert az elmúlt években Európa-szerte látványosan nőtt az úgynevezett „divatfajták” népszerűsége. Az extrém rövid orrú, lapos arcú vagy különleges testfelépítésű macskafajták esetében gyakran jelennek meg légzési, mozgásszervi vagy genetikai problémák. Az uniós szabályozás egyik üzenete éppen az, hogy az állat külleme nem lehet fontosabb az egészségénél.
A rendelet további korlátozásokat is tartalmaz. Betiltanák például a kutyák és macskák kikötését – kivéve egészségügyi okból –, valamint több olyan nyakörv használatát is, amely fájdalmat vagy sérülést okozhat. Szintén tilos lenne az állatok csonkítása kiállítási vagy versenycélból.
Az EU az importszabályokat is szigorítaná. Az unión kívülről kereskedelmi céllal behozott kutyákat és macskákat már a belépés előtt kötelező lenne mikrochippel ellátni, majd regisztrálni valamelyik tagállami adatbázisban. Az EU-ba érkező magántulajdonú állatok esetében pedig előzetes regisztrációra lenne szükség.
A vita egyik központi kérdése természetesen az, hogy a szabályozás milyen terheket ró majd az állattartókra. Az EU-ban jelenleg mintegy 84 millió macska és 73 millió kutya él háztartásokban. Az új előírások tehát több tízmillió gazdát érintenek majd.
Magyarországon a kutyák chipelése már évek óta kötelező, a macskáknál azonban eddig leginkább ajánlásként jelent meg a mikrochip használata. Az uniós szabályozás ezért elsősorban a macskatartás kultúrájában hozhat komoly változást. Az állatvédők régóta hangsúlyozzák, hogy a macskák gyakran „láthatatlanabb” háziállatok: sok gazda kevésbé tekinti fontosnak az ivartalanítást, a regisztrációt vagy az állatorvosi nyomon követést, mint a kutyák esetében.
Pedig a chipelés nem pusztán adminisztratív kérdés. Egy elkóborolt vagy balesetet szenvedett macska esetében sokszor ez az egyetlen mód arra, hogy az állat visszakerüljön a gazdájához. Az állatmenhelyek és civil szervezetek szerint a regisztráció hiánya ma az egyik legnagyobb akadálya az elveszett állatok hazajuttatásának.
Az uniós szabályozás így egyszerre jelenthet plusz költséget és nagyobb felelősséget az állattartóknak, miközben hosszabb távon hozzájárulhat a tudatosabb és átláthatóbb állattartási kultúrához is. A vita tehát nem pusztán a kötelező chipelésről szól, hanem arról is, hogy az európai társadalmak mennyire tekintik valóban családtagnak a háziállataikat.